Gyerekkorunk óta faragjuk énünk
szobrát, mégis ritkán érezzük, hogy itt van a tökéletes boldogság.
Kedélyjavítók helyett inkább nézzünk magunkba, fedezzük fel a formát és az
anyagot, melyből összeállunk mi magunk!
Vajon milyen kémiai kötések
hoznak létre napról napra engem? Mi az, ami valóban számít és mi az, ami
egyáltalán nem? Azok a legszebb pillanatok, amikor megszűnünk bármilyennek is
lenni, helyette mindössze önfeledten csak élni. Ebből következik, hogy rosszul
csak akkor járunk, ha így vagy úgy, de másnak látszunk. Környezetünk sem tud
mit kezdeni egy ilyen helyzettel: csak nézi, ahogy egy balerina cipőbe bújt
elefánt piruettet lejt. Ki mondja, hogy tégy testalkatod, erőd vagy éppen
gyengeséged ellen? Engedd el magad, mintha csak egyedül lennél egy lakatlan
szigeten! Bár szerencse, ha megáll egy hajó és kiad egy Oscart, a díjakat mégis
inkább a mindennapokban osztják.
Merjük elfoglalni a fizikai
teret, melyet testünk a térből kivág, legyünk bár soványak, molettek, magasak
vagy éppen köpcösek. Terjedjünk ki a végtelen térbe, és vele engedjük valós
személyiségünket is kiteljesedni végre! Teremtsük meg saját harmóniánkat azzal,
hogy olyan környezetet választunk, ahova illünk és ahol elfoglalhatjuk
személyes helyünket. Bármikor, amikor összeszorul a gyomrunk, nem kapunk
levegőt vagy kiráz a hideg váltsunk helyzetet és vegyük fel azt a formát,
amelyben a legkényelmesebben érezzük magunkat. Sugározzuk ki belső bájunkat,
egyediségünket, méltóságunkat: királyként vagy királynőként /hercegként vagy
hercegnőként ragyogjuk be a teret! Kisugárzásunkkal, charme-unkkal bocsássunk
fényt az emberekre, hogy ők is részesedjenek, töltekezhessenek ebből a
különleges energiából, amit majd egy szép napon visszatükröznek ránk.
Ismerjük fel a helyzet forrását, a kiutat, valamint üzenetét, amelytől
megerősödünk, bölcsebbé válunk.
No comments:
Post a Comment