original photo: www.layoutsparks.com
Zűrzavaros életünk stresszes helyzetei hályogként tompítják látásunkat. Amennyiben a tiszta pillanatok vannak túlsúlyban, úgy van lehetőségünk „kiheverni” a zavart, de mi a helyzet, ha napjainkban a zűr az általános?
Ha a diagnózis boldogtalanság, káosz, hibás döntések, viták, téves nézetek,
diszharmonikus kapcsolatok, akkor a „világ-játékot” nem a megfelelő szabályok
szerint éljük, azaz vesztésre állunk és ahelyett hogy haladnánk saját utunkon,
olyan helyeken költjük el energiáinkat, amelyek nem a célunk felé vezető úton leleddzenek.
A szólás azt tartja, aki nem
látja a fától az erdőt a lényeg helyett elvész a részletekben. De ki ne
fókuszálna a valóság egy részére, ahelyett, hogy holisztikusan vizsgálná az
egészet? Hajlamosak vagyunk szubjektíven szemlélni az életünket, vakfoltunk
hibáit pedig elkendőzni csupán azért, hogy jobb embernek látsszunk, akár csak
saját magunk előtt. Mégis hova vezet mindez? Mi történne, ha egy mozaikot
szeretnénk kirakni és a mozaik darabok egy részét direkt más színűre festenénk?
Nagy valószínűséggel nem találnánk rá a harmóniára és kép helyett a végeredmény
összevisszaság lenne. Szerencsére már ismertek az utak: meditációval, a
tisztánlátás gyakorlásával, a zennel érhetjük el azt az állapotot, amikor
kiszélesedett perspektívával meglátjuk a mélyet: egyben az erdő mélyét és a
lényeget.
Azt mondják a bölcsek, hogy
minden mindennel összefügg. Vegyük szemügyre a világot egy percre, anélkül,
hogy nyomot hagynánk benne! Csak üljünk le egy kőre, és hagyjuk hogy történjen
körülöttünk az élet! Tapasztaljuk meg milyen nélkülük a világ, amikor nem
idézünk elő semmit, nem csapunk zajt, nem reagálunk, szinte alig létezünk.
Talán még az elmúlás is eszünkbe jut, hogy milyen lesz nélkülünk a világ.
Térjünk vissza a szemlélődő szerepébe!
A személet kiterjesztése segít a
szenvedés megértése, a szépség átélése, a természeti csodák felismerése és
önmagunk tisztán látásának elérésében. Így megpihen az elme, előtűnik a
Mindenség és utolér a hála, hogy részese lehetünk e csodálatos világnak.
No comments:
Post a Comment