original photo: http://moroccanlifestyle.blogspot.hu
Észrevettétek már, hogy emberi kapcsolatainkban a szemkontaktus meghatározza kapcsolatainkat?
Van ugyanis az a bizonyos üres nézés, amely annak a jele, hogy vagy nincs fókusz, vagy nem csak fókusz nincs, hanem jelenlét sem.
Csak próbáld ki, ülj le egy padra - mondjuk egy játszótéren -, és figyeld, ahogy a gyerekek keresik a tekinteted.
Állítólag a szem a lélek tükre. Ha ez így van, akkor különös figyelmet érdemes szentelnünk nézési-/látási szokásainknak. Lehet, hogy ha nem nézünk helyesen nem is látunk tisztán?
Ezen gondolatmenetből leszűrhető következtetés: lelkünk kapcsolódásának módja a szemkontaktusban rejlik.
Nézzünk bele őszintén a körülöttünk élő emberek szemébe!
Jutalmul kapcsolataink minőségének javulása mellett tudást kapunk: információt arról, hogy "van-e valaki otthon", azaz hogy ki az, aki éber, nyitott, befogadóképes és engedi meg hogy belelássunk lelkébe. Így könnyen szelektálhatunk és szerezhetünk lelki jóbarátokat, segítőket és lehetünk mi is értékes segítségek.
Ha már megtapasztaltuk ezt a látásmódot, használhatjuk mindennapjainkban. Ilyenkor mint egy mozifilm vetül elénk létünk és segít, hogy csodálattal adózhassunk a földi érzékelésnek, mely sokszor oly valósnak tűnve szédíti eredeti józanságunk.
No comments:
Post a Comment